|
|
|
| Cím: Verselek.... |
Mész vagy maradsz
Te döntessz, mit teszel
Mész vagy maradsz
A hangod azt súgja,
Itt van már a tavasz
Hallom a csendet
Csakis hozzám beszél
Elmenni nem könnyű
De elragad egy kéz
Mész vagy maradsz
Csak egyetlen kérdés
Ha rámnézel
Rögtön elkap egy érzés
Visszatartanálak
De menekülni látszol
Sóhajtassz nagyokat
Pedig senki sem vádol
Hírtelen jöttél
S már menni készülsz
Meg sem ijesztelek
De akkor is megrémülsz
Mit tehetnék én
Talán húzzalak vissza
Szíved az egyetlen
Mi a helyeset súgja
Ne felejts el soha, akkor se ha nem vagy már velem
Ha porba hullott minden, mi szép volt egykor nekem
Ránk valahol már egy szebb sors vár
Az emlékek a szívemben élnek tovább
By: Ácimike
Ma egy szép reggelre ébredtem! :) Esik a hó :)
|
|
|
|
|
| Cím: A barátság nem verseny! |
Igen így kellene ennek lennie, de én néha teljesen másképp érzem. Szóval történetesen az internet, főleg közösségi oldalak rontják a kedvem. Tudjátok van az a mondás, hogy Amiről nem tudunk, az nem fáj! Nagy igazság van ebben, amíg nem volt internet nem láttam, hogy éppen ki-kivel beszélget, kinek mi tetszik, csak a tényleges emberi kapcsolatok játszottak szerepet. Nem mondom azt, hogy nincs előnye ennek a mai hálózatra kapcsolt világnak, de néha olyan elveszettnek érzem magam benne. Nah akkor vegyük sorra, miért is kezdtem el most írni. Ezernyi dolgot zavarónak tartok, de igazán már szólni sem merek miattuk, mert aztán úgy érzem, hogy ez csak ront a helyzeten. Történetesen az emberi kapcsolataimról van szó. Mivel párom nincs, így főképp a barátok/barátnők és néhány potenciális jelölt tartozik ebbe a kategóriába. Belépek a face-re és mit látok, egykori nagyon jó barátnőm megsütötte élete első sütijét, és ez kapott majdnem 30 lájkot. Nem tudom ti hogy vagytok vele de 21 évesen ez tényleg ekkora szám? vagy én vagyok túl irigy, hogy az én első sütisütésemnél még a face-bok talán nem is létezett?! No mindegy, ez annyira még nem is üt szíven, de az amit ... állítólagos barátnőm, és már második éve szobatársam csinál az nagyon is szíven üt. Folyton az én barátnőimen csüng, (értsd, posztol az üzenőfalukon, minden lépésüket lájkolja, kész agyrém). Aztán ott van a másik ..., aki szintén idegesít. Én komolyan nem értem ezt, miért van az hogy minden barátnőm jóba lesz egymással, aztán én szorulok háttérbe?! Nem tudom ki érzi ezt át, de pocsék érzés, mintha cserben hagynának, vagy nem is tudom mihez hasonlíthatnám. Szóval ő ajándékot vesz ...nak, jó vegyen, de mért kell olyat, amit egy legjobb barátnak vesz az ember, most komolyan eddig azt hittem az én vagyok, és én kaptam két olcsó fülbevalót a névnapomra. Ne értsétek félre, nekem mindegy, ha nem kapok semmit sem, de az én legjobb barátnőmnek miért akar ő nagyobb szabású ajándékot venni? Szülinapjára meghívja az összes barátomat, nem a saját barátait, mert azokkal összeveszett, sebaj itt vannak az enyémek, hát meghívja őket, és szép csendben lenyúlja őket. Elegem van, miért nem találkozok én soha olyan emberrel, akinek nem kell más? Tényleg ennyi, amit érdemlek? Nem értem, mit vétettem…:(A neveket kipontoztam, mert talán azt mégsem illik kiírni, de az igazság sajnos tényleg ez és elszomorít.
|
|
|
